Az én történetem

Bemutatkozom

Hogyan lettem édesanya, és hogy keveredtem a segítő pályára?

Az én történetem 2013-ban kezdődött. 1 évvel az esküvőnk után a férjemmel elhatároztuk, hogy belevágunk a babaprojektbe. Első alkalommal sikerült is, várandós lettem. A 6. héten viszont visszafordult a babánk, elvetéltem.
Ezután több, mint 3 év következett, amikor nem sikerült teherbe esnem. Szerencsésnek érzem magam, hogy már rögtön az elején segítséget kértem, és egyéni segítő beszélgetésre kezdtem járni. Ez a támogatás végig kísérte a 3 évemet.
Érdekes volt, hogy viszonylag az elején kiderült az IR, amire diétázni és sportolni kezdtem, ennek ellenére nem jött a baba.
Hónapról hónapra mindig reményekkel telve vártam a „nemvárt” napot, és minden alkalommal megjött. Pokol volt. A környezetemben szinte mindenki tudta, miben vagyok, és volt, aki ezzel vissza is élt: rendszeresen megkaptam a: „Ne görcsölj rá!”; „ Amíg nem engeded el ezt a görcsösséget, addig úgysem fog sikerülni!” típusú földbedöngölő tanácsokat, amikre abban a lelki állapotban bizony nagyon nehéz volt érdemben reagálni.
Mindenhol kismamákat láttam. A környezetemben azok is babát kezdtek várni, akikről nem is gondoltam, hogy akkoriban vágynának rá.
Ekkorra már egy éve jártam a segítő beszélgetésre, és felmerült bennem, én is kitanulom ezt a szakmát, önismereti mentor leszek. Be is iratkoztam az Integrál Akadémiára, és borzasztóan élveztem.
A tananyagon kívül 3 évig önismereti csoportba is jártam, itt is rengeteg felismeréssel gazdagodtam kiegészítve az egyéni önismeretet.
A második tanévet befejezve nyáron úgy éreztem, meglépem azt, amitől nagyon féltem mindig: bejelentkezem lombik programra. El is kezdődött a konzultáció, aztán néhány kivizsgálás, majd egy ultrahangos vizsgálat során az orvos azt mondta nekem: „Nagyon szép, vastag, felpuhult a nyálkahártya. Ha ügyesek voltak a férjével a hétvégén, ott lesz majd a baba.” Ez a mondat nekem nagyon sokat adott – és a férjemmel már 3 éve nagyon ügyesek voltunk, így azzal sem lehetett probléma –, és láss csodát, a következő „nemvárt” el is maradt. A pocakomban elkezdett nőni a kisfiam. ❤
Boldog voltam és büszke, mindemellett nagyon féltem is. Összességében egy 11-14. hétig vérző hematómán kívül problémamentes volt a várandóságom. Azóta már egy kislányom is született, így két kicsi gyerek anyukája vagyok.
Közben az Akadémiát is elvégeztem, önismereti mentor lettem, továbbképeztem magam még a csoportvezetés területén, és tanutam egyéb, az egyéni segítő beszélgetést támogató technikákat is.
Majd, mikor már dolgozni kezdtem, összeállt bennem, hogy valójában én a sorstársaimnak vagyok hivatott segíteni. Azok a mélypontok és felismerések, melyeket az önismerettel megtámogatott 3 évig tartó sikertelen babavárás alatt átéltem, olyan erőt adtak, mellyel a hozzám forduló klienseimet hitelesen és hatékonyan támogatni tudom ebben a felörlő helyzetben. Ez az az ajándék, amiért mindig hálás leszek a babának, aki 2013-ban a méhem vendége volt 6 hétre.
Bemutatkozas kep
Kövess engem Facebookon! www.facebook.com/olembevarlak