Milyen módokon nézhetünk szembe azzal a szomorú helyzettel, hogy nem jön a baba?

Lehet, hogy elkerülünk minden olyan kapcsolatot és találkozást, amely gyermeket váró ismerőseinkkel történne.

Az is lehet, hogy támaszt keresünk, és megosztjuk az érzéseinket másokkal, hogy könnyebb legyen.

Elképzelhető, hogy nem beszélünk róla, úgy teszünk, mintha nem lenne probléma, és várunk a csodára.

És lehet úgy is, hogy megkeressük mi az, amit nekünk ez az élethelyzet ad. A sok keserűség mellett mi lehet az, ami számunkra itt, most személyes jelentéssel bír.

Sőt még az is lehet, hogy ezek mind megvannak bennünk, és felváltva jelentkeznek. Így voltam ezzel én is. Volt olyan, hogy nagyon kedves barátaimmal szakítottam meg a kapcsolatot, mert éreztem, nem tudok társuk lenni a babavárás örömében.

Olyan is volt, hogy próbáltam iszonyú erőfeszítések árán az egésszel nem foglalkozni nem „rágörcsölni”, „elengedni”, ami pont ellentétes irányba sült el – feszült, szorongó voltam ilyenkor.

Gyakran történt meg, hogy az egyéni segítő beszélgetésen kívül önismereti csoportokban osztottam meg a bennem dúló érzelmeket, ott kerestem és találtam is támaszt minden alkalommal.

És aztán egyre jobban kezdett kibontakozni, hogy mi is az, amit ez az időszak nekem ad.

Azzal, hogy megjártam a magam mélységét, és megtaláltam a kapaszkodóimat és a kiutat, hatalmas erőt kaptam. Úgy, hogy mellette tanultam is, eszközökhöz is jutottam, hogy mások kezét tudjam fogni, miközben a saját mélységüket járják, és a saját kapaszkodóik megtalálásával rálelnek a maguk kifelé vezető útjára.

Neked mi a stratégiád?

Keress meg, ha úgy érzed, rám van szükséged, hogy segítselek a te mélységedben lenni és onnan a te saját kapaszkodóidat megtalálva rálelni a kiútra! Kövess Facebookon! www.facebook.com/olembevarlak